A Rókus kórház építése

A következő nagyobb járvány idején (1739–40), a város tanácsa szükségesnek látta 

Pest városfalain kívül járvány-barakk-kórház létesítését, amely a pestis elmúltával is

fennmaradt és évről évre bővült. Az 1777-ben elhunyt Tausch Anna-Mária a városra

hagyta a vagyonát azzal, hogy abból a város szegényházat építtet. Ő a Rókus-kápolna

bejárata feletti domborművön látható, ruhátlan beteget ápoló, idősebb nőalak.

1781-ben azután Jung József tervei alapján, Kardetter Tamás kivitelezésében el is

kezdték építeni az épületet, melyhez Pintés Fülöp királyi tanácsos is nagyobb

adománnyal járult hozzá. Az eredeti terveket folyamatosan bővítették, először 7

5 ágyas kórházzá, amely 1794-re készült el, majd újabb épületrész hozzáépítésével 

1798-ra 207 férőhelyesre bővítették. A Pesti Polgári Köz Ispotály, melynek első

igazgatója dr. Haffner Mihály lett, és aki tisztiorvosként maga is részt vett a

tervezésben, jelenleg is működik – a Szent Rókus Kórház Európa egyik legrégebbi,

nagy múltú egészségügyi intézménye, 2001 óta a Magyar Örökség része.

Az egykori Rákos-árok partján, a Rókus-mező déli részén, nagyjából azon a területen,

ahol ma a Gutenberg tér és a Rákóczi tér helyezkedik el, téglavetők és -égetők működtek.

A Rókus kórház és a Palotanegyed azon házainak, melyek a 18. század végén, a 19.

század elején épültek, a nagy része ebből a téglából épült.

1785-ben a városfal északnyugati csücske alól (a mai Erzsébet tér) a mai Teleki tér – 

II. János Pál pápa tér – Rózsák tere által elfoglalt területre költöztették az állatvásárt.

A XVIII. Század első évtizedeiben az osztrák császár többször is felszólította a

magyar rendeket, hogy létesítsenek kórházakat, a Helytartótanács pedig 

1724-ben elrendelte, hogy a községeknek maguknak kell gondoskodniuk a szegény

betegekről.
Pesten is emeltek - feltehetőleg 1701-ben - egy kis kórházat, a mai Kossuth

Lajos utca és Semmelweis utca sarkán. A csaknem 30 ezer lakosú Pest városának

72 betegágya volt összesen. A város tanácsának határozata alapján született az a

döntés, hogy a Rókus szegényházat kibővítik, és kórházzá építik. 1795. augusztus

30-án megindult a kórház építése. A főhomlokzat 1796-ban tető alá került, és a teljes

épületegyüttest 1798. május 28. -án ünnepélyesen megnyitották. A főbejárat akkor

a mai Rókus-plébánia copfstílusú, kőből faragott keretű bejárata volt, fölötte az épület

hivatását jelző és ma is olvasható szöveggel:
Pestanum Calamitosorum Domicilium. Az új kórház neve „Pesti Polgári köz

Ispotály” volt.
A szegényház 3 szinten 60 főnek adott otthont, a kórházban ugyancsak 3 szinten

„minden osztály béli személyek számára 237 külön ágyak rendeltettek”. Ebből 100

ágy ingyenes volt, a többiért napi 12 krajcárt kellett fizetni. A gazdagoknak azonban

12 külön szoba volt fenntartva napi 50 krajcárért – egy forintért.
Előre megállapították a személyi állományt (igazgatótól a kapusig 20 fő) és a

javadalmazást is: összesen évi 3070 forint. Az első igazgató Haffner Mihály volt.
A megnyitást követően megindult a kórház rendes élete. A betegforgalomról

havonta készítettek statisztikát. Az első évben a havonta felvett betegek száma

nem sokkal haladta meg a százat, de 1805-től már évi 2000 ellátott betegről

tanúskodnak a korabeli statisztikák.
A Szent Rókus Kórházban kezdték először a betegek altatásos módszerét,

1847-ben volt Flór Ferenc sebész főorvos első éter- és első kloroform altatása.

Őt 1848-ban Pest város tiszti főorvosává és a Szent Rókus Kórház igazgatójává is

megválasztották.
1851. május 20-án, 33 éves korában vette át az akkor önállósult szülészeti osztály

vezetését Semmelweis Ignác Fülöp, aki itt is bevezette a klórvizes kézmosást, és e

zzel a gyermekágyi lázat 1% alá csökkentette.
1857-ben a kórház hivatalosan is közkórházzá lett. 1860–1862 között a mai Márkus

Emília utcában kétemeletes új kórházi szárny épült, ezzel a kórházi ágyak száma 678-ra

emelkedett.
1875-ben a kórház átvette a régi dologházi épületet, ezzel sokat lehetett javítani a

női bujakóros (szifiliszes) betegek ápolásán. Megkezdték a fertőző betegek elkülönítését.
1876. január 19-én I. Ferenc József meglátogatta a Kórházat, és megelégedését fejezte

ki a rend és tisztaság miatt.
1877-ben új orvosi pályázati rend, új kórházi alapszabály és házirend készült. Ennek

hatásaként megszüntették a különszobákat, hogy helyet nyerjenek az egyre több

elmebeteg megfigyelésére. A toloncosztályt is megszüntették, a rendőri betegek

betegségüknek megfelelő elhelyezést kaptak.
1898-ban, két évvel Röntgen felfedezése után működésbe lépett a Rókus Kórházban 

Európa első központi röntgenlaboratóriuma! Vezetője Donáth Gyula, majd

Stein Adolf lett.
1919-ben a Szent Rókus Kórházat Központi Kórháznak nevezték el.
A kórházi ágyakban egyre nagyobb lett a hiány. 1928–1929-ben napirendre került

a Rókus Kórház átépítése, azonban csak kisebb épületeket alakítottak át, a Rókust

pedig időnként korszerűsítették.
1933. szeptemberében a Rókusban fogászati rendelőt nyitottak. Tekintettel a nagy

igényre, 1938 januárjában fog- és szájsebészeti fekvőbeteg osztályt létesítettek két

ötágyas szobával, kezelővel.
A II. Világháború kitörését követően a betegellátásban egyre szigorúbb

takarékossági intézkedéseket vezettek be. Az állandósult légiriadók miatt 1941-ben,

az alagsorban 5 szükség óvóhelyet jelöltek ki a betegek biztonsága érdekében.

Az ostrom alatt a kápolna és a kórház 40%-os épületkárt szenvedett. A 650-700

összezsúfolt beteg fűtés nélkül maradt. Az alagsorba szükségműtőt és kötözőt

telepítettek.
A Rókus Kórházat 1952. Július 1.-én vette át a Pest megyei Tanács, majd ezt követően

lett a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza.
1956. Január 1-jétől rendszeres orvos továbbképzés, majd szakdolgozó képzés folyt a

kórházban.
1956 elején földrengés és árvíz pusztított Pest megyében. Az érintett községek körzeti

orvosainak a kórház másodorvosai segítettek a betegellátásban. 1956. október 23-án, a

forradalom kitörése után a kórház dolgozói demokratikus, titkos szavazással 10 tagú

(5 orvos, 5 nem orvos) munkástanácsot választottak 4 póttaggal (3 orvos,

1 nem orvos). A sebesültek felvételét, orvosi ellátását sikerült nehézség nélkül

megszervezni. A környék-béli harcok ellenére a betegek és dolgozók közül senki sem

sérült meg. Felvettek 313 beteget és ambulanter láttak el 287 sebesültet. Minden dolgozó,

orvostanhallgató és önkéntes segéderő fáradságot nem ismerve, lelkesen és áldozatosan

állt helyt a sebesültek és betegek ellátásában.
A kórház helyreállítása már 1956. november elején megkezdődött és 1957-ben csaknem

teljesen befejeződött. 1957 első felében már ugyanannyi volt a felvett betegek száma,

mint egy évvel korábban.
Az elkövetkező 20 év a lassú fejlődés időszaka volt.
1978-tól 1991-ig tartott a „rekonstrukciónak” nevezett teljes át- és újjáépítés.

A statikai vizsgálatok kiderítették, hogy az egész Rókust fel kell újítani. A munkálatok

első üteme 1978-ban kezdődött meg a „Corvin szárnyon”, és két évig tartott.

A következőkben a „Rákóczi úti szárny” került sorra. Felépült a Stáhly utcai, hatszintes

épület, ami 1985-ben lett beköltözhető. A következő ütemben a Gyulai Pál utcai front

alakult ki. 1990 decemberében adták át a Stáhly utca másik oldalán épült, a főépülettel

zárt híddal összekötött Rendelőintézetet.
A 30 000 lakosú Pest város a kétszáz év folyamán világvárossá fejlődött, s a Szent

Rókus Kórház is vele együtt változott, bővültek szolgáltatásai és feladatai. Az egyszerű

szegényházból korszerű, magas szintű gyógyító feladatokat ellátó intézmény lett, a

magyar egészségügy gyógyító, kutató, szellemi központjává vált.
Ma összesen 627 ágyon látja el a kórház aktív és krónikus betegeit. A „nagy”

szakmákon belül az orvostudomány és a műszerezettség fejlődésével egyre inkább

teret nyert a szakosodás. A Szent Rókus Kórház és Intézményei fokozatosan

megvalósították, hogy csaknem minden belgyógyászati szakma képviselve legyen,

így nefrológiai, gasztroenterológiai, kardiológiai, diabetológiai, hematológiai profilú

osztályok és részlegek alakultak és működnek.
A rövid áttekintés nem említette azt a sok kiváló szakembert, specialistát, akik a

Szent Rókus kórházban kezdték munkájukat és itt teljesedett ki az a szakmai

tudásuk, amellyel itthon és külföldön ismertté tették önmagukat, kórházukat.

Szinte felsorolhatatlan, hogy a múltban és jelenben mennyi kiváló tudós, orvos,

nővér és asszisztens volt a kórház munkatársa.
A sebészet mai orvosai méltó utódai a nagynevű Czeyda Pommersheim Ferenc,

Hüttl Tivadar, Kubányi Endre professzoroknak. Semmelweis fellépéséig nem volt

önálló szülészeti osztály, a terhesek és szülőnők számára a sebészeti osztály

függelékeként volt néhány ágy fenntartva. A mai szülészeti-nőgyógyászati

osztály a dinamikus fejlődés eredményeként magas szintű ellátást nyújt, korszerű

technikákat alkalmaz, az egészséges szülések száma kiemelkedően magas.
A szemészeti osztály önálló működése 1864-ben indult meg és ma is a Kórház egyik

legnagyobb forgalmú osztálya annak köszönhetően, hogy itt rakták le a modern

hályogsebészet és műlencse-implantáció alapjait. A 90-es évek eleje óta itt működik

az ország első cornea laboratóriuma, ahol konzervált humán corneák készülnek a

majdani műtéti felhasználásra.
Nagy múltú, és hírű a fül-orr-gége, fej-nyaksebészeti osztály. Már 1887-tól

működött a belgyógyászati osztály fiókjaként. Közel ötven éve bevezették a

modern mikrokirurgiai és arcideg sebészeti eljárásokat, amelyeket kiegészítenek a

klasszikus fülműtétek mellett a hallásjavító műtétek. Itt alkalmazták elsőként az

országban a hangprotézis implantációt.
A Kórházban 1938 óta működik önálló fog- és szájsebészeti osztály, ez a terület

már nem csupán a szájüregi és fogászati betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem

magába foglalja: az arc-állcsont sebészeti traumatológiát, a fej-nyaki daganatos

betegek ellátását, az arctájéki fejlődési rendellenességek kezelését, az arc rekonstrukciós

és esztétikai sebészetét, az állkapocsízület és a nyálmirigyek betegségeinek sebészi és

konzervatív kezelését. Az új diszciplína alkalmazza a legmodernebb szövet átültetési és

szövetpótlási, mikrosebészeti eljárásokat, a modern lézer- és kriosebészetet. Az ajak és

szájpad hasadékos betegek komplex (sebészi és konzervatív) gyógyítását több mint egy

évtizede sikeresen végzik.
A kardiológia és kardiológiai intenzív ellátás a Szt. Rókushoz tartozó Budagyöngye

Kórházban alakult ki még az 1970-s évek végén. Az osztály kardiológusainak munkája

ma különösen a keringési elégtelenség komplex kezelési elveinek (neuro-hormonális

blokád) lerakása és alkalmazása terén elismert.
Az intézmény Oktató Kórház, így részt vesz az egészségügyi szakdolgozók, logopédus

tanárok, a főiskolai és egyetemi hallgatók és a végzett orvosok postgraduális elméleti és

gyakorlati képzésében.
Ápolónőink a kórház megalakulása óta - áldozatos tevékenységükkel - országos

hírnévre és elismerésre tettek szert. A Szent Rókus Kórház örömmel fogadta a

Kékkeresztes Márta Betegápoló Egyesület nővéreit, a „Mártákat”, akiknek lelkiismeretes

szolgálata máig szóló erkölcsi és szakmai hagyaték. Mai utódaik, egészségügyi

szakdolgozóink napi munkájukban vállalkoznak arra, hogy magasztos hivatásukat

magas színvonalon műveljék.
2000 eleje óta az EN ISO 9002 tanúsítvány - elsőként a megyében - minden

folyamatra biztosítja a minőségügyi rendszert. E tanúsítvány birtokában felhatalmazást

kapott a Kórház arra, hogy képes legyen fogadni az EU 25 tagországának állampolgárait,

és olyan egészségügyi ellátást tudjon nyújtani számukra, amit hazájukban megszoktak.
Múltunk ma már az egyetemes történelem része, kiváló és megbecsült hagyaték.

Jelenünk egyben Európai örökség, amelynek nem csupán haszonélvezői, hanem

formálói is vagyunk. Kórházunk nagy gondolkodói mind az elméleti, mind a gyakorlati

orvoslás területén meghatározó és iskolateremtő egyéniségei voltak és azok ma is.

A magyar orvosi egyetemek indulása, a képzés és oktatás a Rókus Kórházban szolgáló,

vagy onnan elszármazó tanáraink jóvoltából alakulhatott ki, elsősorban a fővárosban,

de külországokban is. A Szent Rókus Kórház ma is országos hírű, magas színvonalat és

szolgáltatást nyújtó megyei kórház. Az intézmény valamennyi dolgozója sokrétű

tevékenysége során minden alapszakmában és speciális szakterületeken évente

25 000 fekvő és 450 000 járó beteget lát el. A kórház fő feladata Pest megye

lakosságának ellátása (68 településen 410 ezer lakos), emellett folyamatos

szolgáltatást biztosít az ügyeleti ellátásában is, egyes osztályain országos és regionális

feladatokat is ellát.